1. rész

   Forró nyári nap volt. A kolumbiai főváros, Bogotá utcái kihaltnak látszottak: a nagy forróságban az emberek inkább behúzódtak hajlékaikba, és sziesztáztak.

Egy sétálóutcán azonban egy 17 éves, mosolygós fiú sétált, a meleggel mit sem törődve.

-         Ó, bárcsak találnék végre munkát! Muszáj dolgoznom a nyáron - mondta magában Benjamin Vivas.

Egy oszlopon megakadt a szeme: álláshírdetés – olvasta. Más nem volt a felragasztott lapon, csak ez amondat, és a  lap alján a letéphető telefonszámok.

-         Ez jó lesz! – ezzel elővette mobiltelefonját, és felírta a telefonszámot.

Benjit sokan szőkének nevezték, de nem szőke volt, inkább kissé tudatlan. Nemhogy letépett volna egy telefonszámos cetlit, inkább felírta.

-         Hát ezek meg mik? Jaj, de aranyosak! – nézett a letéphető cetlikre…(hát erről ennyit).

Boldogan haladt hazafelé. Félúton azonban szembejött vele egy nő. Az a nő, akinek jelenlétében Benji mindig feszült volt, és akit tudat alatt sosem szeretett. Annál tisztább szívű volt, hogy gyűlölje, de nem kedvelte. Ő volt Victoria Raneza.

-         Hát te meg minek örülsz? – kérdezte Victoria, aki azonban gyűlölte Benjit.

-         Van munkám!

-         Hát ez aztán nagy szám! Nekem már van egy pár éve.

-         Victoria! Te huszonvalahány éves vagy, én pedig tizenhét.

Victoria próbált volna valami ünneprontót mondani, azonban Benjamin nem várta meg.

-         A jókedvemet nem fogod elrontani. További szép napot! Szia!

-         Hát de, ö, hát… - Victoria már nem tudott válaszolni, mert Benji már tovaröpült örömében. – Nem fogsz te sokáig örülni, majd arról én gondoskodok. – mondta magában.

Benji fél óra múlva már a Zuttero-lakótelepen volt, ott, ahol lakott. Belépett a négyemeletesbe, amelyikben élt…egyedül. Benji ugyanis árva volt 5 éves kora óta.

Mielőtt bement volna a lakásába, benézett szomszédjához, Senora Balaz-hoz.

Ő volt az az idős asszony, akit Benji szülei megkértek haláluk előtt, hogy legyen a gyerek gyámja, és vigyázzon rá. Ő saját unokájaként szerette a fiút, s csak azért nem költözött hozzá, mert úgyis egymás mellett laktak.

Benji becsöngetett.

-         Jó napot Senora Bammas! Képzelje van munkám! – újságolta a fiú.

-         Tényleg? Ez nagyon jó hír. És hol fogsz dolgozni?

-         …….. hát… ezt nem tudom – s eszébe jutott benjinek, hogy ez nem is volt rajta a lapon.

-         Nem? De azért telefonszám csak van!?!

-         Az van, majd felhívom… Képzelje Senora, találkoztam Victoriával, és megintcsak el akarta rontani a kedvemet.

-         Vele nem kell foglalkozni!

-         De zavar. Senora nem tudja, hogy miért nem szeret engem?

-         De tudom. Biztos, hogy szeretnéd tudni?

-         Szeretném.

-         Hát jó. Annak idején édesapád nagyon sok nő fejét elcsavarta. A legfőképpen Victoria Raneza fejét. Bár Victoria sokkal fiatalabb volt nála, mégis szerette. S mikor apád közölte vele, hogy ő csakis az anyádat szereti, Victoria sokáig sírt. Aztán a szomorúságát harag váltotta fel, és mikor apád meghalt, nem adta fel a bosszút. Megfogadta hogy szerelmük gyümölcsén, azaz rajtad tölti ki bosszúját…

-         Hát ezt nem is gondoltam volna. Most már legalább tudom…

Alkonyodott, így Benji elköszönt Senora Balaztól, és átment a saját lakásába.

Kezébe vette a telefont, és beütötte a cetlin lévő számot.

-         Jó napot kívánok! Benjamin Vivas-nak hívnak, és láttam egy munkaajánlatot ezzel a telefonszámmal. szeretnék rá jelentkezni. De pontosan mi is lenne ez a munka?

Benji szeme előtt valami fényes állás lebegett: például lakáj egy gazdag családnál.

Álmodozott magában, s nem is hallotta meg, amit a telefonba mondtak.

-         Ööö, tessék? Nem értettem. Megismételné?

-         A munka egy állatfarmon történik – ismételték.

Ooops. Benji nagyot nézett, de miután gondolta, hogy nem lesz más, elvállalta a munkát.

Hát nem egy  ötcsillagos munka, de elégedj meg azzal, ami van – mondta magának.

Azzal lerakta a telefont, behúnyta a szemét, és másnapra gondolt. Álmaiban már elképzelte, hogy dolgozik, csak azt nem tudta még, hogy mit. De boldogan aludt el, és egész éjjel erről álmodott.