2.rész
2. rész
Másnap korán, izgatottan ébredt Benji, fejében csak az új munkája járt. Felöltözött, megreggelizett, majd mielőtt elindult volna a farmra, becsöngetett Senora Balaz-hoz.
Egy perc telt bele, mire az asszony az ajtóhoz kecmergett.
- Ki az ilyen korán? – kérdezte, majd ajtót nyitott. -Benji! Te? Ilyen korán?
- Csak gondoltam, beköszönök, mielőtt elindulok az új munkahelyemre…
- És hová?
- Egy állatfarmra.
- … hát… és mit fogsz dolgozni?
- Hát azt még én sem tudom, majd fél óra múlva kiderül… ha egyáltalán odatalálok…
- Szurkolok!
Beszélgettek még egy kicsit, majd Benji elindult, hogy elérje célját: hogy végre dolgozhasson, és pénzt szerezhessen.
Nem is gondolt arra, hogy szegény Senora Balaz-t ő ébresztette fel, és hogy néha olyan felesleges dolgokért keresi fel, de hát ő már csak ilyen volt.
Út közben ismét Victoriába botlott.
- Na mi lesz a munkád, nagyfiú? – kérdezte a nő.
- … majd megtudod időben… - Benji szégyellte azt, hogy még nem is tudja a munkáját, így nem is beszélt róla.
- Hát ugye én egy neves gyógyszertár jól kereső patikusa vagyok, te meg kitudja… Talán még te sem tudod. – kekeckedett Victoria.
- Hát ezt meg honnan tudod? – vágott a szavába a kis tudatlan fiú.
- Na, elárultad magad. Hát ez elég ciki!
Benji érezte, hogy megint előbb járt a szája, mint az agya, így elvörösödve otthagyta a nőt.
- Megint megfutamodsz, Benjamin! Jellemző! – kiáltota utána azért Victoria.
Benjinek körülbelül két órájába telt, mire megtalálta a farmot.
Nagyot sóhajtott, mire ideért, mert egy lepukkant környéken volt a telep.
Bár mikor megpillantotta a farmot, ismét nagyot csalódott: ez is a környékhez hasonló volt – azaz elhanyagolt, egyszóval nem olyan, amilyenre ő számított. Ja, és ami a legszebb az egészben az, hogy ezt farmnak sem lehetett nevezni. Mondjuk ki: tanya volt.
Benji megőrizte optimizmusát, és mosolyogva lépett be az ajtón.
A kilincs kapásból a kezében maradt, Benji gyorsan visszadugta a helyére.
- Ajjaj! Nem is öltöztem ki. Mit fog gondolni rólam a főnököm? Biztos ő méregdrága öltönyt fog viselni, és olyan kifinomult szavakat fog használni, hogy én azt érteni sem fogom. De égés lesz! – gondolta magában.
Észre sem vette, ahogy egy parasztos külsejű, állatürüléktől bűzlő férfi megállt előtte.
- Maga az új fiú?- kérdezte.
- Miért maga kicsoda?
- A főnököd!…. Gyere utánam!
Ooops! Megint égtem! Eeez? Ez a főnök? Hát ez még kétcsillagos munka sincs! Na jó, ne búsulj! Majd a munka biztos jobb lesz! – gondolta magában.
A férfi egy ólba vezette. Miután elmondta, hogy kecskét és tehenet kell fejnie, tojásokat szednie, otthagyta Benjamint.
- Na ez aztán ötcsillagot érdemel! – nevetett kínjában Benji. Na lássunk hozzá!
Mindeközben Victoria Raneza hazaért lakásába. Az ajtóban már várta Viviana, a legjobb barátnője.
- Szia Victoria! Már itt strázsálok fél órája az ajtód előtt! Olyan rég beszélgettünk, gondoltam, beugrok hozzád… Jól látom? Victoria! Nem is figyelsz rám! És mi ez a kaján mosoly a szád szélén?
- Csupán gonoszságokon töröm a fejem! Tudod, már kezd nagyon idegesíteni Benjamin Vivas! Már nagyon meg kéne leckéztetni a kis nyavalyást!
- Látom, nem tudod kiverni a fejedből azt a fiút! Még azt gondolom, hogy szerelmes vagy bele! Nyugi, én nem vetem meg a pedofilizmust!
- Héjjj! Állj csak le! Tudod, hogy utálom a kis vakarcsot!
- De egy dolgot már régóta nem értek: tulajdonképen mi is az okod arra, hogy ennyire gyűlöld? Erről sosem beszéltél!
Victoria szájáról lefagyott a mosoly. Erre nem tudott azonnal válaszolni. Most mit mondjon legjobb barátnőjének?
Közben Benji hozzálátott a munkához. Mivel nem merte megfogni a tehén tőgyét, a tojásokért ment. Mikor kivette az ólból, az egyik tyúk úgy el kezdett csapkodni a szárnyával, hogy Benji kiejtette a tojásokat a markából. Az összes széttört.
Na ezt jól megcsináltam – gondolta magában a fiú, majd a kecskéhez indult, hátha itt sikerrel jár. De amint a kecskéhez ért, az állat olyan nagyot rúgott, hogy Benji két méternyire ért a földet.
A nagy zajra be is jött a főnök.
- Hát te mit művelsz? És mi ez a rumli? Ki vagy rúgva!
Benji úgy érezte, kárba ment minden erőlködése, pedig ő aztán tényleg megpróbálta.
Lesújtva távozott a tanyáról…
|