4. rész

Éjjel volt. Egy gyönyörű szerelmes pár sétált kézen fogva Bogotá egyik parkjában. Mikor a hold fénye az arcukra vetődött, látszott a mosolyuk, és az a boldog érzés, amit mindketten egyaránt átéltek: a szerelem.

Ők voltak Fabien Perez és Valentina Estevez, akik később fontos szereplői lesznek történetünknek…

Benji közben mélyen aludt. Álmaiban új munkahelyét látta, bár nem igazán tudta, mi is ez valójában. Magát látta, amint mindent elront, és hogy újra kirúgják állásából.

Szerencséjére fölébredt, és azonnal el kezdett készülni, hogy ezen a napon semmit se rontson el.

Victoria talán nem is aludt az éjjel, annyira izgalomba hozta a Benji elleni terve. El is kezdte megfogalmazni a levelet, amelyben új állást kínál idegen személyként neki…

Másnap két szerelmes ölelte át egymást a találkozás jegyében Bogotá egy utcájában. Ők voltak Valentina és Fabien.

-         Milyen éjszakád volt, kedvesem? – kérdezte a fiú.

-         Tudod te azt, szerelmem! És azt is tudod, hogy azért volt szép éjszakám, mert folyton-folyvást csak rád gondoltam! – válaszolta a lány.

-         No csak el ne bízzam magam a sok dicsérettől!

De várjál csak! Hoztam én neked valamit! – azzal a zsebébe nyúlt, hogy átadjon egy ajándékot Valentinának, ám helyette más dolog akadt a kezébe. Egy fiatal nőt ábrázoló fényképet tartott az ujjai között. Próbálta elfedni tenyerével, de balszerencséjére az kiesett a kezéből, és lehullott a földre, pont Valentina lábai elé. Próbált utána kapni, de látta, már nem menekülhet.

-         Ez meg micsoda? Vagyis kicsoda? – kérdezte meglepett, és kérdő hangon Valentina…

Benji ezúttal viszonylag könnyen megtalálta a megbeszélt helyet.

Már várt rá egy fiatalember, aki miután bemutatkozott, elvezette Benjit a közeli hipermarketbe.

-         Ez lesz az új munkahelyed! –mondta.

-         Ez komoly? Itt fogok dolgozni?

-         Igen, ahogy mondtam. És nem is akármiként, hanem pénztárosként fogsz tevékenykedni.

-         Váoh! Nem hiszem el! És mikor kezdhetek?

-         Csak lassan a testtel! Először is ugyebár be kell téged tanítanunk a kaszázás rejtélyeire. És ha ez megvan, utána következhet a munka.

-         Örömmel várom! – mondta Benji, s ezzel el is indultak a hatalmas bevásárlóközpont belseje felé.

 Közben Viviana kopogtatott Victoria ajtaján.

-         Ki az? – kérdezte szokásos mogorva hangján Victoria.

-         Hát én! – felelte Viviana.

-         De ki az az én? Én én vagyok!

-         Jah, tényleg! Akkor én nem én vagyok? – jött a kérdés kívülről.

-         Te dinka! Hát te csak Viviana lehetsz! – mondta halkan Victoria, azzal beengedte barátnőjét.

El is kezdték a gonoszkodást, azaz a levél nyomtatását, melyet Benjinek szántak…

Valentina eközben magyarázatot várt Fabien-től.

-         Kérdeztem valamit!

-         Ja, persze! Hogy ki ő?

-         Ne beszélj félre!

-         Jó, jó! Ez a lány az exbarátnőm. Már rég szakítottunk, nem is értem, hogy kerül a zsebembe a képe. Nyugodj meg Szívem, nem csallak meg, akár fel is hívhatod ezt a lányt. Egyébként Viviana a neve.

Fabien tényleg nem hazudott, minden szó igaz volt, amit barátnőjének mondott. A nő, akit a fénykép ábrázolt, Victoria barátnője, Viviana le Fé volt.

-         Nekem adnád akkor ezt a képet? – kérdezte Valentina.

-         Hát persze! Nyugodtan, ha így már elhiszed.

Azzal átadta szerelmének a fényképet, és bár félt, hogy a nő nem hisz neki, elfogadta ezt.

Benji közben csak tanult, és tanult, és tanult, és tanult…

Azaz tanulta a pénztárkodás fortélyait. Bár elég nehezen ment. Az oktatói nem egyszer fogták kínjukban a fejüket, mert köztudott, hogy Benjamin Vivas egy „kicsit” lassú felfogású volt. Talán mondhatjuk szőkének is, de ezt most hagyjuk. Szóval tanult, és bizony elég sokáig elhúzódott ez a tanulás. Késő délután lett, mire azt mondták neki, hogy „kész vagyunk (hál’istennek)”!

Azzal Benji munkába állt…