5.rész
5. rész
Bogotá egyik hipermarketében kedves pénztáros szórakoztatta a vásárlókat: Benjain Vivas aktívan (talán túlságosan aktívan is) végezte vadonatúj munkáját.
A vevők örültek, hogy végre találtak egy dolgozót, aki kedvesen viselkedik hozzájuk.
Benji pedig élvezte, hogy hivatásos dolgozónak tekintik, és örülnek, hogy örömet okoz nekik - szóval értitek…
Victoria és Viviana már nyomtatták is a levelet, amit a fiúnak szántak. Kárörvendően vigyorogtak. Elképzelték, ahogy Benji elbukik, és elveszíti a munkáját.
Hamis pecsétet nyomtak, hamis aláírással látták el a levelet, majd borítékba helyezték, és elmentek, hogy bedobják egy közeli postaládába a levelet.
Fabien közben azon gondolkodott, hogy miért is nem dobta ki azt a fényképet Vivianáról, és hogy hogyan került az a zsebébe.
Tudta magában, hogy Valentinát szereti, és nem támadtak kételyei Viviana iránti utálatával kapcsolatban sem.
Benji kasszájához egy idős, rideg tekintetű úr érkezett. Ahogy a férfi szemébe nézett, izgalom tört rá, és utána már minden elveszett… Rossz árakat és kódokat ütött a pénztárgépbe, hülyeségeket kezdett el hadarászni a vásárlónak, leejtett néhány árucikket, és így tovább.
Mikor egyik felettese észrevette baklövését, figyelmeztette a fiút:
- Még egy ilyen húzás, sajnos el kell bocsátanunk téged!
- Oké! Nem fog többet előfordulni! – szabadkozott idegesen Benji.
Azzal hagyták tovább ügyeskedni – vagy inkább ügyetlenkedni.
Senora Balaz közben észrevette a bérház lépcsőházában, hogy Benjinek levelet hoztak.
- Jó napot kívánok! Adja csak ide azt a levelet! Benjamin Vivas a szomszéd lakásban lakik, és mivel elhagyta a postaládakulcsát, úgysem tudná kivenni.
- Hát jó! Tessék! Ám aztán átadja neki!
- Maga kételkedik bennem?
- Nem, nyugodjon meg, Senora! Nem olyannak néz ki.
- Na azért!
Azzal átvette a levelet, és mikor megnézte jobban, ismerősnek találta az írást, de nem tudta ki írása is valójában…
Mikor alkonyatra Benji fáradtan hazaért, Senora Balaz átadta neki a levelet.
Kibontotta, elolvasta, és majd’elájult attól, amit benne olvasott – örömében…
|