|
8.rész
8. rész
- Nézd az arcát, mindjárt elbőgi magát! – kuncogott Victoria.
- Hát nem csoda! Mindenki hülyének nézte. És végül a biztonsági őr zavarta ki… milyen kínos…- felelt Viviana.
- Az! Remélem elment a kedve örökre attól, hogy emberek közelébe menjen! Zárkózzon be a lakásába, és élje le ott magányosan az életét!
Azzal a két nő kibújt a rejtekhelyéről, és hazaindult – kárörvendő mosollyal az arcukon.
Benji pedig könnyezett. Könnyezett, mert nagyon rosszul esett neki, hogy így megalázta egy titkos idegen. Dühös is volt, de leginkább szomorú. Nagyon szomorú, mert annyian kinevették.
Pedig annyira bízott egy kamatozó munkalehetőségben, egy álomállásban. Hiába!
Fabien, Valentina barátja a megbeszélt időpontban, megbeszélt helyen várta barátnőjét.
Csak várt és várt…
Valentina ugyanis Bernadette-nél volt mindeddig. Fél óra késéssel megérkezett azonban, és barátja nyakába borult.
- Bocsáss meg nekem, amiért kételkedtem benned! – mondta boldogan a lány.
- Micsoda? Mi ütött beléd?
- Rájöttem, hogy igazán szeretsz, és nem kell ebben kételkednem.
- Örülök neki, hogy te is így látod!
Valentina azért érezte, hogy Fabien ennyire szereti, mert Bernadette megnyugtatta ebben, és azt mondta neki, ne izguljon, hiszen semmi értelme, hogy a fiú nem őt szereti.
Benji sírva ért haza. Senora Balaz már várta a lépcsőházban, és szinte azonnal gondolta, mi történhetett.
- Átverés volt, ugye? – kérdezte tőle.
Benji nem felelt, csak zokogott. A nő átölelte, és érezte a fiú fájdalmát.
Kis idő után tudta csak szóra bírni Benjit.
- Igen, átverés volt! Mindenki hülyének nézett, és kinevetett! És végül az egyik olyan nagy ember, hogy is hívják…
- Biztonsági őr.
- Igen, egy olyan zavart ki a bevásárlóközpontból.
- Nem láttál senkit, aki gyanús volt neked?
- Nem, sajnos.
A fiú még sírdogált egy darabig, majd átment a saját lakásába.
A nő csak törte a fejét, hogy ki állhat a dolgok hátterében.
Hirtelen eszébe jutott Victoria.
- Victoria! Az ő írására hasonlított a levélen lévő. És belőle ki is nézem! Csak neem…
Azzal szinte biztosra vette, hogy a nő volt az.
Benji a lakásában meghallgatta az üzenetrögzítőjét. A saját főnöke hangját hallotta meg.
- Nem jött ma dolgozni. Nem szólt előre, így sajnos távoznia kell áruházunkból. Fizetését átveheti a diákmunka-szövetkezetnél!
- Micsoda? Innen is kirúgnak? Végül is tényleg nem jelentkeztem ki, annyira biztos voltam az új munkahelyben… - gondolta.
Azzal ismét sírásban tört ki, mert már tudta, mennyire hiszékeny volt, hogy bedőlt egy névtelen levélnek. Teljesen elment az életkedve, és nem tudta, mitévő legyen…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
