10. rész

-         Nocsak! Ki van itt!- gúnyolódott Victoria és Viviana, aki vele volt.

Benji ismerte valahonnan Vivianát is, de meg nem tudta volna mondani, honnan.

A fiú próbált úgy tenni, mintha nem hallaná őket.

- Na mi az? Süket vagy, vagy csak a nyelvedet vágták ki? – kérdezte Viviana.

- Na idefigyelj, nem is tudom a neved, de annyi biztos, hogy nem kedvellek. – válaszolta Benji.

- Úristen! Neked még mindig ilyen loboncos hajad van? Elég rondán áll! – kuncogott Victoria.

A két nő folytatta az élcelődést, de Benjamin szokásához híven – még ha nehéz is volt – nem figyelt rájuk. Tudta, hogy ez idegesíti a legjobban őket. Mintha itt sem lennének. Nahát, mintha beszélne hozzám a szél – gondolta ilyenkor magában.

Ezúttal is ezt tette, majd továbbhaladt, eleresztve a füle mellett a csipkelődéseket és szitkozódásokat.

Közben Senora Balaz gyógynövényboltjába – mert üzemeltetett egy ilyet a bérház egy alagsori helyiségében – belépett Valentina, aki barátjának, Fabien-nek akart ajándékot vásárolni. Milyen furcsa! Ő nem is tudta, hogy Fabien és épp azon mesterkedik, hogy mit vegyen neki. Hát igen. Ez a szerelem…

Itt tartózkodott ekkor a ház két új lakója, María és Marcos is.

-         Jaj, mit is vagyek a barátomnak?!? – gondolkodott hangosan Valentina. Senora! Nem kapható szélcsengő? Ez a barátom kedvence, és mindenképpen ezt szeretnék venni neki.

-         Óh, kedvesem, az előbb vitték el az utolsót, így sajnos jelenleg nem kapható.

-         Ha más nem tetszik, és ha úgy gondolod, mi odaadjuk az egyik szélcsengőnket. Van egy a polc tetején, azt nem használjuk, ugye Marcos? – szólt bele a párbeszédbe María.

-         Persze, én is akartam mondani. Szívesen odaadjuk.

-         Tényleg? Fú de jó lenne! De azért vásárolok valamit, ha már itt vagyok. Ez az illóolaj nagyon tetszik, megveszem. – szólt Valentina.

Azzal Valentina, Senora Balaz és talán María és Marcos is jól járt.

Benji közben beért az irodába, hogy felvegye a hipermarketben megkeresett fizetését.

Amíg várakozott, egy vele egykorú fiú lépett oda hozzá.

-         Szia! Te is munkát szeretnél találni? – kérdezte Benjitől.

-         Helló! Nem, sajnos engem kirúgtak – bár erre nem vagyok büszke, nem azér mondom – szóval a fizetésemet jöttem felvenni.

-         Hol dolgoztál? Ja, és bocsánat, hogy nem mutatkoztam be! Enrique Riastabal a nevem.

-         Én Benjamin Vivas vagyok, de csak szólíts Benjinek. Szóval a BAVARDERA hipermarketben tevékenykedtem pénztárosként. És te?

-         De jó! Vagyis izé! Akkor én vagyok az utódod, mert engem pedig most vettek fel erre az állásra.

-         Tényleg? Jó neked! Én is próbálok szerezni új állást.

-         Na én szurkolok neked, ha már ilyen rosszul jártál az előzővel.

Beszélgettek még egy darabig, majd jó barátokként váltak el egymástól.

Victoria és Viviana este iszogatni kezdtek a siker örömére.

Két óra múlva Victorián már látszott az alkohol hatása, hiszen nem tudta, hol a határ.

-         Nem hagyod még abba? – kérdezte tőle Viviana.

-         Nem! Jóóó?!? És ne szólj be! – válaszolt Victoria.

Viviana látta rajta, hogy nincsen teljesen magánál, így kihasználta az alkalmat, és megkérdezte, amit már régóta tudni szeretett volna.

-         Figyelj már! Elmondanád nekem őszintén, hogy miért is utálod annyira Benjamin-t?

-         Na jó, hát ide süss te lüke!

-         Figyelek.

-         Szóval csak bosszút állok rajta, mert az apja nem engem szeretett, mikor még élt a drágám. Rajta vezetem le mindazt a fájdalmat, amit az apja okozott nekem azzal, hogy mást szeretett.

Victoria röviden és velősen elmondta az igazat barátnőjének, aki tátott szájjal hallgatta a nő vallomását…