|
11.rész
11. rész
Viviana – hallva, hogy Victoria hazudott neki mindeddig Benjivel kapcsolatban – eltervezte, hogy kihasználja ezt a vallomást, és csak akkor segít neki Benjit megbosszulni, ha Victoria is segít neki megszerezni azt a férfit, akit aznap láttak.
Másnap Benji kipihenten ébredt. Már nem volt annyira szomorú, és új barátjára gondolt.
Vásárolnia kellett menni, de nem akart abba a hipermarketbe menni, amelyben dolgozott.
Végül mégiscsak oda indult, mert találkozni szeretett volna újra Enrique-ével, az új hawerral.
Nemsokára kopogtattak Benji lakásának ajtaján. Senora Balaz volt, de a fiú már nem volt otthon, elment vásárolni.
Mikor Victoria felébredt, és magához tért az előző napi mámorából, Viviana rögtön számon kérte rajta azokat, amiket mondott.
- Kedves barátném! – kezdte.
- Tessék?!?
- Tegnap kicsit többet ittál a kelleténél!
- Igen, és? Neked ehhez mi közöd van?
- Kifecsegtél bizonyos dolgokat Benjivel kapcsolatban…
Victoria arcán a rémület futott végig.
- Na, és mi volt az?
- Csupán az, hogy miért utálod… Hazudtál, Victoria!
Victoria töprengett egy kicsit, majd más kiutat nem látva így szólt:
- Jó, hazudtam. És? Zsarolni fogsz?
- Nahát, milyen jó ötlet!
- Hadd halljam!
- Segíts nekem megszerezni azt a férfit, akit tegnap mutattam!
- Szóval mégis!
- Ne mondj semmit, és elnézem neked ezt a botlást!
Azzal megegyeztek. Bár Victoria szidta magát nagyon ezért a baklövéséért, de nem tudott mit tenni.
Benji beért a hipermarketbe. Azonnal összefutott régi „kedves” munkatársaival, akik gúnyolódva sugdolóztak a háta mögött. Vásárolt, majd felfedezve Enrique-t az egyik pénztárnál, beállt a sorába.
- Szia! Megismersz még? Benji vagyok, tegnap találkoztunk az irodában. Emlékszel? – kezdte Benji hadarva.
- Ja! Szia Benjamin, azaz Benji! Persze, hogy emlékszem. Haverok vagyunk, nem? Ezúttal vásárolni jöttél?
- Hát miután kirúgtak, igen. Na, és milyen a munka?
- Király! Élvezem!
- Na és milyen napod volt?
Benji nem vette észre magát, hogy feltartja a sort.
- Elnézést, de fizetni szeretnénk, mert sietünk!!! – szóltak a mögöttük állók.
Azzal Benji elbúcsúzott – a maga módján, hosszasan – legjobb barátjától, majd Enrique tanácsára elment a munkairodába, hátha kap új munkát.
- Szóval, van munkájuk? – kérdezte sajátosan az irodában.
- Szia! Igen, lesz, de majd csak holnap reggel derül ki, milyen munka is. Gyere el akkor, addig is felírunk. Akármilyen munka megfelel?
- Hát persze!
- Tényleg akármilyen?
- Mondtam!
Azzal odaígértek neki egy állást, amit már ők sejthettek, de Benji még nem tudhatta, mi is lesz. Vajon meggondolta-e, amikor azt mondta, hogy akármilyen munkát elvállal?
Most már azért csak lesz egy állandó munkája… Látogassátok az oldalt, és még sokminden kiderül…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
