15.rész
15. rész
Benji nem akart rákérdezni, valóban Victoria küldte-e a levelet, ám a szíve mélyén érezte, hogy ő volt. A nő arcán kárörvendő mosoly húzódott végig, mintha azt mondaná: Én voltam, és akkor?
A fiú inkább hazament, minthogy egy nagyobb veszekedésbe bonyolódott volna.
Közben beesteledett, és Valentina és Fabien, valamint Bernadette és férje, Victor a mozinál találkoztak. Megbeszélték előző nap, hogy közösen elmennek a moziba. Elvégre a két nő régóta barátnő volt, úgy gondolták, ideje bemutatni szerelmüket is egymásnak. A találkozáskor a két férfi elmosolyodott, megpillantva egymást.
- De hát te vagy az, aki előlem vette meg azt az ajándéktárgyat, amit én szerettem volna. – mondta Victor Fabien-nek.
- Tényleg! Helló! És még egyszer köszi, hogy átpasszoltad nekem.
- Arról a nyakláncról van szó, amit múltkor kaptam tőled? – kérdezte Valentina.
- Igen, drágám. Ő akarta megvenni, de lebeszéltem róla.
- Hallod ezt, Bernadette? Én kaptam meg azt, amit a férjed neked szánt. – mondta a nő barátnőjének.
- Nem baj, az a lényeg, hogy legalább már ők is ismerik egymást, ugye fiúk?
Egy nagyon kellemes este vette kezdetét, mely során mindenki megismert mindenkit, és mind a négyen jól szórakoztak.
Benji erőteljesen kopogott Senora Balaz lakásának ajtaján.
- Mi az, Benji? Szellemet láttál? Olyan izgatott vagy!
- Képzelje, Senora! Munkát kaptam!
- Tényleg? És mit fogsz dolgozni?
- Hááát… Bébicsősz leszek!!!
- Ejgen? És te tudod, hogy az mit csinál?
- ??? Hát nem igazán, de majd betanítják. És azt mondták, nem is olyan kevés a fizetés.
- Hát ha ők azt mondták… Na most már szépen megnyugodhatsz.
Másnap reggel a fiú vidáman pattant ki az ágyból, és felhívta még egyszer az irodát.
- Jó napot! Benjamin Vivas vagyok, a bébicsősz. Pontosan hol is tanítják be a munkát? – kérdezte.
- Á! Szia Benjamin. Igazából nem is kell azt betanulni, már ma kezdheted.
- De…
- Íme a cím, ahová máris indulhatsz, mert két óra múlva elkezdődik a munkaidőd.
Azzal megadtak a fiúnak egy címet, aki azt se tudta, mit csináljon. Bizonytalanul bár, de elindult a megadott címre.
Fabien és Valentina egy sétát tettek a közeli parkban.
- Ugye, milyen szép volt a tegnapi este?
- Ahogy mondod, nagyon kedves a barátnőd és a férje is.
Hosszasan tárgyalták az estét, amikor arra járó – velük egy idős férfiak – beléjük kötöttek.
- Helló, csajszikám! – szóltak Valentinához.
- Hagyjátok őt békén, mert ő az én barátnőm.
- Na ne mondd! És mit teszel velünk, ha megérintjük a barátnőd?
Így provokálták Fabien-t, aki – mikor elkezdték fogdosni a nőt – megütötte őket.
Hosszasan verekedtek egymással, majd végül a fiatalok elmenekültek a közeledő járőrök láttára. Fabien-t nem kellett kórházba szállítani, de csúnya sebeket szerzett.
Benji közben odaért a házhoz. Szép, nagy kertes ház fogadta. Lelassított a lépcsősor előtt, és még egyszer átgondolta magában, mire is vállalkozott. „Vajon kire kell vigyáznom? Milyen lesz?” – gondolta magában, majd felment a lépcsőn, és félénken megnyomta a csengőt…
|