16. rész

Benji lassan lépkedett a lépcsőn, majd mikor a csengőhöz ért, félénken benyomta. Ám ebben a pillanatban a háta mögül, hangos ugatással egy szerinte „emberevő” kutya rohant felé. Ajjaj! Most mit tegyek? – villant át az elméjén. A dög már épp csak pár méterre volt tőle, amikor kinyílt az ajtó.

-         Gaby! Mész onnan? – kiáltott rá a gazdája. A kutya az erélyes szóra azonnal visszahúzódott.

Lépj beljebb! Te vagy az új bébicsősz? Köszöntelek! Én Senora Valez vagyok, és a lányomra, Bianca-ra fogsz vigyázni. Hogy is hívnak?

-         Benjamin Vivas vagyok, de hívjon csak Benji-nek.

-         Oké, Benji. Bianca, gyere! Megjött a fiú, aki vigyázni fog rád.

Benji megbeszélte a részleteket az anyukával, a lány azonban nem jött ki köszönteni a fiút.

Mikor a nő minden fontosat közölt Benjivel, elment dolgozni.

Benji kettesben maradt a lánnyal.

-         Hahó! Bianca, merre vagy? – kérdezte, majd elindult a közeli szoba felé. Mikor odaért, a szobában egy négyéves körüli, barna hajú, ám morcosnak tűnő kislányt pillantott meg.

Te vagy Bianca? Szia! Én Benji vagyok. Miért vagy ilyen morcos?

-         Én nem akartam bébiizét. Anyu akarta! Én nem!

Benji nem tudta, most mit kezdjen vele. Soha nem volt még ilyen munkája, így értetlenül állt a különös helyzet előtt. Érdekes kis választ adott a lánynak.

-         Na figyelj! Én sem akartam pont ezt a munkát, szívesebben mentem volna egy hipermarketbe pénztárosnak. Látod? Legalább így már kvittek vagyunk, mert egyikünknek sem tetszik az adott helyzet.

-         Nem akartál jönni? Akkor miért jöttél? – kérdezett vissza a lány.

-         Na. ez hosszú, így nem mondom el. Most pedig mondd el, mit szeretnél csinálni!

-         Ez nem a te dolgod?

-         Ha én mondom meg, az nem tetszik neked, így mondd meg te! Rajzoljunk, vagy mesét olvassak?

-         Semmit nem csinálunk akkor!

Benji nagyot sóhajtott. Sok gondom lesz még ezzel a lánnyal – gondolta magában. Jól gondolta…

Valentina közben a lakásában gyógyítgatta barátja sebeit.

-         Te olyan bátor vagy! Kiálltál értem.

-         Ez már csak természetes.

-         Nagyon fáj?

-         Hááát, nem a legkellemesebb érzés.

-         Akkor várj, elmegyek Senora Balaz gyógynövény-boltjába, és hozok valami gyógyhatású krémet.

Úgy gondolta, ennyi a legkevesebb, amit megtehet cserébe Faben-nek, azzal elment.

Viviana mániákussága tovább fokozódott Victor iránt. Ezen a reggelen már a férfi háza előtti bokorban megbújva várta, hogy kilép a házból. Húsz perc után nyílt az ajtó, és szerencséjére a férfi lépett ki a házból. Elindult a belváros felé, Viviana pedig utána. Maga sem tudta, miért követi, mit fog neki mondani, csak szeretett volna a közelében lenni.

Benji idővel egyre idegesebb lett. A lány se rajzolni, sem énekelni, de még mesét hallgatni sem akart.

-         Na idefigyelj, bogaram! Most már elég! Nekem sem szórakozás ez, így mutass egy kis hajlandóságot, és kezdjünk el valamit csinálni. nemsokára hazaér anyukád, és ha megkérdezi, mit csináltunk, mit mondok majd? És akkor majd én azt mondom, hogy nem akartál semmit csinálni? Le is szidna téged, de engem is. Kirúgna. és szerezne neked egy hetvenéves nénikét, aki aztán könyvet se olvasna, nem is rajzolna, mert nem látna semmit. Ezt akarod?

Mire végigdarálta Benji monológját, a kislány elmosolyodott.

-         Ez hosszú volt! Nekem amúgy mindegy, ki vigyáz rám, úgysem csinálok semmit!

-         Hát ez jó!

Na ez egyenesen katasztrófa! Nehéz lesz, de megcsinálom. Ha törik, ha szakad, a kislány játszani fog velem!

Kitűzte maga elé a célt. És amikor Benji kitűz egy célt maga elé, azt meg is valósítja. De vajon nehezen, vagy könnyen fog ez neki sikerülni?...