20.rész
20. rész
Victor nem tudta megérteni, miért nem bírja megérteni Viviana, hogy neki van felesége. Mit akar még csinálni? Hogy adjam tudtára, hogy szálljon le rólam? – ezek a kérdések jártak a férfi fejében. Majd hirtelen arra gondolt, mi van, ha Bernadette meglátta a levelet? Most mit gondolhat? Csak ne értse félre! Az tragédia lenne!
Benji megérkezett Biancához. A kislány már boldogan várta. Előző nap összebarátkoztak, és Benji megnyugodott, ennek megmaradtak a nyomai. Bianca megölelte, majd kérlelte, játsszon vele. Benji nem tudott ellenállni. Egyre jobban élvezte új munkáját…
Senora Balaz – miután egyedül maradt – elgondolkodott azon, amiket Maríától hallott. Ez a Victoria tönkreteszi az én Benjimet – gondolta magában. Nem tűrök tovább! Itt vége! Azzal elhatározta, hogy felkeresi lakásán a nőt, és elszámol vele a történtekről…
Mikor Victor elindult a munkahelyére, Bernadette ismét meglátta a levelet. Egyre jobban furdalta a kíváncsiság, ki írhatta, és mi lehet benne. Még inkább zavarta, hogy már fel volt bontva. Titkos szeretője van? – egyből ez a kérdés fordult meg a fejében, de gyorsan el is hessegette. Nem! Én is hűséges vagyok, ős is biztosan az! – ezzel nyugtatgatta magát, majd erkölcsei ismét felülkerekedtek, és a helyén hagyta a levelet.
Benji nagyon boldognak érezte magát. Végre! Ezt is elértem. Úgy látszott, hogy Bianca is szerte új bébicsősze közelében lenni, majd az egyik játék után a kutyával is megbarátkoztatta. A kutyától, aki majdnem felfalta Benjit.
- Ne félj tőle! – mondta a lány.
- Azok után se, hogy majdnem megevett?
- Te ilyen nagy létedre még félsz a kutyáktól?
- Hát igazság szerint sosem volt kutyám. Másrészt pedig ez nem egy szokványos méretű kutya!
- Nyugi, és gyere ide! Simogasd meg! Látod, nem bánt!
Benji még elégedettebb volt magával. Most már a kutyával sem lesz több gond. Talán már engem is úgy fog őrizni, mint a ház urait – gondolta.
Egy kicsit később Bianca odébbhívta.
- Beszélgessünk! – kérte. Olyan komolyan mondta, hogy Benji azt hitte, valami baj van.
- Van valami baj, Bianca? - kérdezte.
- Dehogy! Csak szeretnék veled beszélgetni!
A fiú meghallgatta, és beláttam ez a lány komolyabb, érettebb társainál. Fontos dolgokról, az élet problémáiról kérdezte őt. Próbált őszintén válaszolni neki. Már amennyire őszinte lehet az ember egy kislánnyal…
María eközben az otthonában pakolászott. Terhes volt, így talán nem ez volt a leghelyesebb dolog, amit tehetett volna. Egy kissé megerőltetőnek találta maga is a munkát, mégis folytatta. Ha én nem teszem, ki csinálja meg? – gondolta magában.
A szomszédban, a szoba falának túloldalán Senora Balaz éppen olvasgatott. Kicsit elbóbiskolt, amjd hirtelen egy kiáltásra, és egy csattanásra riadt fel.
María! – ugrott fel a helyéről, majd sietve indult a szomszédnőjéhez. Szerencséjére az ajtó nyitva állt.
Szörnyen megijedt. María a földön feküdt. Eszméletlenül…
|