24. rész

Viviana belépett Victor munkahelyére. A folyosón – lesben állva – várta, hogy a férfi elhagyja dolgozószobáját, mert ez is a terv része volt. 5 perc után megtörtént a várva várt pillanat, a férfi kijött, s eddig Viviana elbújt előle, majd mikor elment, belopódzott a szobába. És csak várt, várt, várt…

Victoria ördögi tervének megvalósításához eljöttnek látta az időt. Tárcsázta Bianca édesanyjának számát.

-         Szia! – szólt bele kedvesen.

-         Á, szia Victoria!

-         A bébicsősz felől szeretnék érdeklődni.

-         Benji felől? De hát te ismered?

-         Igen és úgy gondoltam, muszáj neked szólnom róla.

-         Mert? Mit tudsz róla, amit én nem?

-         Juj, nagyon csúnya dolgokat tudhatsz meg róla tőlem, de biztos akarod tudni ezeket?

-         Hát persze! Mégiscsak a lányomra vigyáz.

-         No, akkor egy példa. Benji már több kislányt molesztált korábban, ugyanígy, bébicsőszként. Máskor lopott a közértből, megint máskor pedig kirabolt egy idős nénit.

-         Úristen! Ugye, csak viccelsz?

-         Nem! Ez a valóság. És persze az a legszebb, hogy mindig ártatlan képet vág, mintha mindezt sosem tette volna meg.

-         Most ez tényleg komoly? Mert ha azt mondod, én azonnal elbocsátom a srácot.

-         Nem hazudok. Mielőbb küld el, ha eddig még nem tett semmit a lányoddal!

Azzal Bianca édesanyja halálsápadtan letette a kagylót, és indult munkahelyéről haza, hogy kirúgja Benjit. Persze amit hallott, mind hazugság volt. Victoria ördögi terve sikerült. És a nő még jobban vérszemet kapott a sikertől…

Victor visszatért dolgozószobájába. Benyitott az ajtón, és azt hitte, menten elájul. Vivianát látta, majdhogynem teljesen meztelenül.

-         Te mit keresel itt?

-         Na gyere, Victor! Nem hogy azt mond, hogy nem kívánsz!

-         Te bolond vagy! Engem ki is rúghatnak!

-         Ne viccelj! Látod, hogy mindenre képes vagyok érted.

-         Na takarodj innen, de azonnal! Takarodj a munkahelyemről, és az egész életemből! Örökre! Ezerszer mondtam már, feleségem van, őt szeretem.

Viviana még vissza akart vágni, de ekkor belépett Victor főnöke…

-         Victor! Mit művel maga munka közben? Egy nővel enyeleg?!?

-         Nem főnök, ez félreértés! Nekem feleségem van!

-         És akkor most őt csalja?

-         Nem!!!

-         Ezen nincs mit félreérteni, látom én a dolgot. Ne mondjam el újra, ki van rúgva!

Victor idegesen rohant ki a szobából, Viviana mögötte loholt, szinte ruha nélkül.

-         Várj, Victor! Látod, legalább úgy rúgtak volna ki, hogy előtte jól érzed magad.

-         Na idefigyelj, te ribanc! Legközelebb a rendőrségen végzed, ha még egyszer feltűnsz az életemben! – azzal egy jókora pofonnal búcsúzott a nőtől.

Viviana sírni kezdett. Na nem a pofontól, hanem azért, mert szerette Victort. És nem bírt beletörődni a csalódásokba.

Benji Biancával játszott a gyerekszobában, amikor Bianca anyja hazaért. A fiú ajtócsapódást, majd fél perccel később az anyuka haragos hangját hallotta.

-         Na idefigyelj, Benjamin! Nem várom meg, amíg magyarázkodni kezdesz, irány kifelé a házamból, és többször meg se lássalak.

-         De…

-         Semmi de! Olyanokat hallottam rólad, amiket nem fogsz letagadni.

-         Jó, csak azt szeretném tudni, kitől hallotta.

-         Az nem lényeges, egy régi ismerősömtől. Egyébként Victoria a neve.

-         Tudtam, hogy az ő ármánykodásáról van szó már megint – mondta magában Benji, de már a ház előtt.

El sem tudott búcsúzni Biancától, de tudta, nem látja többé. Nem tudott védekezni Victoria cselszövéseivel szemben. Szomorúan ballagott haza, könnyei gyorsan peregtek a földre. Nem értette, miért utálja a nő. Szívből szerette, nevelte a kislányt, de tudta: ennek a szakasznak itt vége van, és egy új kor jön ezután…