32. rész

Benji – miután Senora Balaznak elújságolta a jó hírt – bekopogtatott másik szomszédjához, Maríához, a terhes fiatal nőhöz is. A nő boldogan hallgatta a fiú örömeit, mert tudott róla, múltkor hogyan vesztette el akkori állását. Ugyanakkor kicsit feszült is volt a nő, de ezt Benji valószínűleg nem vette észre, így folytatta tovább mondókáját. Pár perccel később a közeli szobából a nő férje, Marcos lépett ki… félmeztelenül…

-         Drágám, magadban beszélsz? – kezdte, majd mikor meglátta Benjit, azonnal abbahagyta, és fülig vörösödött.

Áh, Benji! Szia! – köszönt zavarában. Nem is hallottam, hogy bejöttél.

-         Hello Marcos, látom, rosszkor jöttem – szólt Benji, de ő mégvörösebb lett.

María nem bírta nevetés nélkül végignézni, melyik férfi lesz vörösebb zavarában.

-         Bocs, hogy… – kezdték hárman egyszerre, majd egy jót nevettek a történteken.

Victor boldog volt, hogy Fabien segített neki munkát találni. Úgy érezte, itt az ideje kiengesztelni feleségét, Bernadette-t, aki még mindig neheztelt rá, mert nem mondta el idejében az igazságot.

-         Képzeld, van új munkahelyem! – kezdte.

-         Áh, tényleg? És mit fogsz csinálni? Vécét tisztítasz, vagy takarítasz ezután?

-         Nem. Amit eddig. Valentina barátnőd barátja, Fabien találta nekem ezt a munkát.

-         Legalább megköszönted neki?

-         Persze! De mondd, még mindig haragszol rám?

-         Nem, nyugodj meg. Így meg főleg nem. Csak nem bírtam még teljesen feldolgozni a velünk történteket. De majd idővel túllépek, és…

-         És olyan boldogok leszünk, amilyenek eddig voltunk – fejezte be helyette Victor, majd megcsókolta feleségét.

Benji úgy érezte, Enriquét is fel kell hívnia, elvégre ő kereste neki az új munkáját. Lement a közeli parkba, és mobiljáról hívta fel a vele egy idős fiút. Miközben hosszú perceken át beszéltek egymással, Benji lakásának ajtaja előtt megjelent José, akit Victoria bízott meg a fiú megverésével. Még mindig nem értette, mi haszna van ebből a nőnek, és félt, hogy ő fog érte bűnhődni. De annyira vágyott a nőre, hogy megegyezett vele. Hosszas habozás után becsengetett hozzá. Balszerencséjére akkor lépett ki Senora Balaz a lakásából.

-         Tudok segíteni? – kérdezte meg tőle, miután észrevette.

-         Hát én a Benjit keresem – mondta habogva.

-         Milyen ügyben keresi?

-         Nem tudja, mikor fog hazajönni? – terelte el a szót José.

-         Nem, de szerintem jöjjön vissza később. Vagy mondja el, és én átadom neki az üzenetet.

-         Nem, nem szükséges.

Senora Balaz azzal lement, de furcsállta, ki és milyen ügyben keresheti Benjit.

Victoria közben elment a börtönbe, ahol Vivanát fogva tartották. Mivel jó ismerőse volt a börtönigazgató, nem félt.

-         Helló! Megismersz még?

-         Victoria! De rég láttalak! Mi van Veled? És mit keresel pont itt a börtönben?

-         Egy szívességet szeretnék tőled kérni. Nálatok van fogva tartva egy barátnőm, aki…

Perceken át győzködte ismerősét Viviana ártatlanságáról, aki nem akarta elengedni Vivianát, mondva, ennek következményei lesznek, de Victoria mézesmázos szavai végül hatottak rá, elhitte neki, hogy ártatlan, és belement a dologba, azzal a feltétellel, hogy utána sose fog hallani többet az őrizetben lévő nőről.

Aztán beengedte hozzá a cellájához.

-         Szabad vagy, Viviana! – mondta Victoria.

-         Na végre, hogy eszedbe jutottam!

-         Idefigyelj, örülj, hogy jöttem, mert nélkülem bent savanyodtál volna meg. Nagyon nehéz volt a börtönigazgatóval elhitetni azt, ami nem is igaz. – folytatta suttogva. A helyedben örülnék, hogy szabad vagyok.

-         Jó, örülök. Kösz! Menjünk azonnal, mert sok a dolgunk még…

-         Micsoda? – kérdezte meglepetten Victoria.

-         A bosszú… Már nem vagy egyedül. Én is bosszút akarok állni Benjin. Ha ő nincs, én most nem lennék itt. Persze Victorra is bosszú vár.

-         Örülök, hogy beláttad, az a fiú gonosz.

Victoria nevetett magában, hogy milyen jól dolgozik neki minden, és boldog volt, hogy szövetségest talált Benji megsemmisítéséhez…