|
34.rész
34. rész
Victoria – miután José a jutalmat kérte számon rajta – azt mondta a férfinak, először meggyőződik saját szemével arról, hogy megverte Benjit.
José azonnal elvörösödött, de nem tudott mit mondani a nőnek.
- Mi az? Miért lettél ilyen vörös?
- Csak nem tudom, még látszik-e a fiún az hogy megvertem…
- Nyugodj meg, biztosra veszem. Elvégre te mondtad, hogy csúnyán elverted, nemde?
José félt a következményektől, mert érezte, kiderül az igazság. Kicsit már tartott is a nőtől. Nem tudta megmondani, miért olyan kegyetlen…
Benji ezen a napon társasjátékot játszott David-dal. Sok mindent megtudott közben róla és nővéréről is. Később már a kertben labdáztak, mikor Nicolette, a kisfiú nővére jött oda hozzájuk, és ebédre invitálta a fiúkat. Benji majd’ elolvadt, az asztalnál még azt is elfelejtette, hogyan kell helyesen használnia az evőeszközöket: a villával kavarta a levest, a tésztát pedig a késsel kezdte el enni.
Most először ült ilyen közel a lányhoz, most először mosolygott rá a lány…
Fabien megígérte pár nappal korábban, hogy beszél exbarátnőjével, Vivianával, és megkérdezi tőle, mi történt vele, hogy ilyen dolgokat tesz.
- Szia Viviana! Felismered még a hangom? - kezdte.
- Áh, Fabien! Hogyne ismerném fel. Mi a helyzet veled? Rég hallottam rólad, bár valahogy nem is nagyon furdalt a kíváncsiság.
- Örülök, engem se. Én inkább arra lennék kíváncsi, miért teszel olyan fura dolgokat mostanság? Gyilkossági, majd öngyilkossági kísérletek?!? Nem rád vall!
- Változik az ember.
- Igen, változik. De a szabályok nem. És nem igazán értem, hogyhogy nem a börtönben csücsülsz most?
- Szeretnéd, mi? Szerintem ne kösd az én ügyeimbe az orrodat, mert te is megjárod.
- Miért ki járja még meg?
- A nagy barátaid. Benji és Victor.
- Már megjárták, nem?
- Nem, még nem. De hamarosan megjárják…
Fabien inkább nem akart többet tudni. Fontosabbnak tartotta inkább, hogy figyelmeztesse barátait.
Este Victor boldogan tért haza új munkahelyén töltött első munkanapjáról. Felesége, Bernadette mosolyogva, vacsorával várta.
- Nem haragszol már? – kérdezte a férfi.
- Már nem. Van munkád, és jelenleg én is kiegyensúlyozott vagyok.
- Akkor szent a béke?
- Házastársak vagyunk, nem? – nevetett a nő
Victor boldog volt, és úgy érezte, vagy inkább remélte, lezárult ez nehéz szakasza életének…
Benji is hazafelé tartott, és a belvárosban véletlenül összefutott Victoriával. Háttal volt neki a nő, de Benji olyan boldog volt, hogy köszönt neki vidáman.
Victoria meglepett arccal nézett rá. Hebegett- habogott, majd megszólította:
- Te… te még ééélsz?
- Miért ne élnék? Semmi bajom.
- Igen?... És nem is fáj semmid?
- Nem, sőt! Miért kéne?
Benji annyira mosolygott, és a verés semmi nyoma nem látszott rajta. Így tudta Victoria, hogy José átverte…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
